Hogy szoktak hozzátok állni a gyerekek az érzékenyítés során? Most itt azt láttam elég aktívak voltak a foglalkozás során
– Igen, aktívak voltak és ebben a tekintetben is jók a tapasztalataink. Az érzékenyítő órákon fontos célunk az, hogy a foglalkozás interaktív legyen. Ne csak mi beszéljünk, hanem, aktív közreműködéssel be tudjuk vonni a gyermekeket, a diákokat, és akár a felnőtt résztvevőket is. Így ők is magukénak érzik ezt a témát és ezáltal jobban megmarad nekik az, hogy részesei voltak valaminek, amiben ők is kérdezhettek továbbá elmondhatták azt, ami az eszükbe jut, és véleményt is formálhattak. A mai napon, öt osztályban tartottunk szemléletformáló órákat, (elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes osztályok) és mindegyikben igen aktívak voltak nemcsak a gyermekek, hanem az Őket tanító pedagógusok is.
Vannak olyan osztályok ahol interaktív módon nehezebb bevonni a diákokat. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy a felsős osztályokban hatodikos, hetedikes kortól kicsit jobban bezárnak a gyermekek, és már egymás előtt sem szeretnek annyira megnyilvánulni, és kifejezni a gondolataikat. De ez is nagyon sok dologtól függ, például ha van egy-két olyan diák, aki aktívabb személyiség, az könnyen bevonhatja a többi diákot is.
Amikor a felnőtteknél, vagy idősebb iskolás gyerekeknél tartotok érzékenyítő előadást mennyiben másabbak a kérdéseik jellegüket tekintve?
– Nagyon nagy különbség nincs, nyilván az érdeklődési kör az más egy 8 éves gyerkőcnél, mint egy felnőtt embernél. Ami most itt nem hangzott el, de egyébként már hatodik, hetedik, nyolcadikos korban is fel szokott merülni azok a párkapcsolati kérdéskörhöz kapcsolódnak. A másik témakör, hogy a látásvesztésünk, milyen lelki megterheléssel és mentális problémákkal járt illetve állapotunkat, hogyan tudtuk feldolgozni és miként kezeljük a mai napig. Ez a felnőtteknél, középiskolásoknál gyakrabban előjön, de már 12-13 éves kortól is megkérdezik a diákok.
Nagyon sok érdekességet megtudtam az előadás során, mint például, hogy mi alapján különböztetitek meg az aprópénzt, illetve a gyalogos közlekedési lámpák miért adnak olykor hangos jelzést. Ezen kívül mik azok a dolgok, amik megfogják az embereket, és nem tudtak róla eddig?
Ami majdnem mindig felmerül, hogy ezzel az állapottal nem nagyon tudnak mit kezdeni az ép emberek és a mindennapokban nem tudják kezelni azt a szituációt, amikor találkoznak velünk. Jobb esetben kérdeznek, és akkor megpróbálunk ezekre válaszolni. Ezek az órák számunkra arról szólnak, hogy lehetőségünk legyen a szemléletformálásra és az érzékenyítésre továbbiakban információkhoz juttassuk ép embertársainkat, amik segítenek abban, hogy belelássanak a hétköznapjainkba.
Úgy érezzük, hogy nagyon fontos lenne, hogy rendszeresen tarthassunk ilyen jellegű előadásokat, mert sokszor visszahallom azt, hogy nem is tudtam erről a témáról szinte semmit. Ha az ép emberek az általunk elmondottak alapján tudnának bizonyos szituációkban pl.gyalogos átkelőhelynél, tömegközlekedési eszközön vagy a boltban hozzánk fordulni az számunkra egy visszaigazolás arra, hogy érdemes ezeket a foglalkozásokat rendszeresen végeznünk.