Paralimpiai bronzérmes cselgáncsozó tartott érzékenyítő edzést Fehérváron a Sport Start Kör SE meghívására. Biró Norbert súlyos látássérültként éli mindennapjait, sportágában kiemelkedő alaknak számít. Számos elismeréssel rendelkezik versenyzőként, valamint a Magyar Paralimpiai Bizottság judo-válogatott szövetségi kapitánya, és az épek ifjúsági válogatottjának keretedzője is.
Az 50 éves Biró Norbert pályafutása rendkívül sikeresnek mondható. Tíz évesen lépett először tatamira, ahol utánpótlásban ígéretes tehetség volt, ám 16 éves korában egy súlyos betegség miatt elveszítette látását a jobb szemére, a bal oldali szemével pedig csupán 8 százalékkal lát.
Biró Norbert nem adta fel!
– Ezt követően néhány évre felhagyott a sportággal, majd a 90-es években edző lett, és 1999-ben egy továbbképzés után elhatározta hogy parasportolóként visszatér. Ennek köszönhetően ott volt 2000-ben a Sydney, majd a négy évvel későbbi athéni olimpián, ahol K3-as kategóriában bronzérmet szerzett. Február 27-én a VOK-ban A Sport Start Kör SE érzékenyítő edzésén adott nekünk interjút. ezen a nem mindennapi alkalmon.
Minek köszönhetően látogattál el Székesfehérvárra?
– Szolnok István, a Sport Start Kör SE egyesület edzője hívott meg hogy tartsak edzést felnőttek és gyermekek számára. Ennek során fő fókuszban az érzékenyítés van, ahol olyan feladatok elé állítjuk a látó sportokat, amelyben azt tapasztalhatják meg, hogy milyen egy adott sporttevékenységet végezni úgy, hogyha nem látnak semmit. Ebből próbálunk egy kis ízelítőt adni a tréning során.
Korábban tartottál már hasonló edzést?
Igen, korábban is rendszeresen végeztünk ilyen integrált tréningeket. Például edzőtáborokban is volt, hogy közel 80 fiatal volt, akiknek körülbelül 10 százaléka látássérült volt. Tehát gyakorlatilag nem újdonság számomra, hogy ilyen edzéseket tartok.
Milyen reakciókat vált ki amikor először megtapasztalják milyen vakon edzeni?
Általában élvezik. Minden olyan feladat, ami kicsit új, és új inger, azt általában szokták szeretni a gyerekek is, felnőttek is. Általánosságban, hogyha ilyen programot csinálunk, akkor pozitívak a visszajelzések.
Miben tér el a paradzsúdó és a hagyományostól?
A dzsúdó azért érdekes sportág, mert ha szigorúan nézzük, akkor túl nagy különbség nincsen a látó és a vakok mozgásformája között. A legnagyobb differencia a vakok esetében a küzdelmekben van, mert a parasport szabályai szerint fogásból indulnak, illetve magának a mozgásnak az elsajátításának tanítása az teljes mértékben különbözik. de magában az edzésben nincs olyan őrült nagy különbség.
Mi a fő célod ezzel az érzékenyítő tevékenységgel?
Igazándiból kis rálátást biztosítunk a sportolók számára, hogy milyen a paradzsúdó és hogy egyáltalán megtudják azt, hogy létezik. Hogy előfordulhat olyan, hogy vakok is vannak a tatamin, és ugyanúgy dzsúdóznak mint ők. Ha ennek hatására ez az információ eljut minél több emberhez, akkor elérte a célját a tevékenységem, illetve olyan vetülete is van a dolognak, hogy megérzik azt, hogy milyen az mikor valaki a látását elveszíti, akkor bizonyos nehézségekkel szembesül, és ennek hatására egy kicsit empatikusabb lesz.
Miért ajánlanád másoknak hogy kipróbálják a cselgáncsot?
Mert azt gondolom, hogy a dzsúdó egy nagyon-nagyon jó mozgásforma. Nagyon sokoldalúan fejleszti a testet, de nem csak a testet, hanem a lelket is. Emellett olyan képességeket fejleszt, mint a küzdőképesség, kitartás, amire mindenhol az szükség van az életben. Ezeket a tulajdonságokat, ha valakiből nem lesz élsportoló, akkor is át lehet ültetni az élet más területeire is.
Forrás: feol.hu